Vasárnapi gondolat az Ige fényében - 2013. április 21.

1 Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között a héberek ellen, hogy mellőzik a közülük való özvegyasszonyokat a mindennapi szolgálatban.
2 Ekkor összehívta a tizenkettő a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: "Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál.
3 Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába;
4 mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett."
5 Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, az antiókhiai prozelitát;
6 az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket.
7 Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek. (Apostolok Cselekedetei 6,1-7)

Az egyház legfontosabb feladata az imádkozás és az Ige szolgálata. (2.4) Ezt nem hátráltathatja még a másik szent feladat sem, a szeretetszolgálat. Az ősegyház gyorsan és igazságosan lépett. Azonnal szolgálatba állítottak hét férfit. Ők lélekkel és bölcsességgel teli emberek voltak. Nem a rangjuk, csak a feladatkörük volt más, mint az apostoloké. Nem az-e egyházunk gyöngeségének egyik oka, hogy igehirdetőinkre annyi egyebet terhelünk?
forrás: Református Bibliaolvasó Kalauz

Reggeli áhítat az Alsóörsi Endrődi Sándor Református Áltános Iskola és Kézilabda-utánpótlásközpontban

Amíg időnk van

Lekció: 1Pét 4, 1-11.

„Mindennek vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. Mindenek előtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez. Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül. Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai…” 1Pét 4, 7-10.

Kedves Diákok!

Mai igénk az első keresztyének, az első idők gyülekezeteinek korába, helyzetébe ad nekünk betekintést. Akkor sem volt minden ideális, jelen volt a gyülekezet életében a félelem, a fáradság, a szeretet hiánya. A hitvalló keresztyéneket az a kérdés foglalkozatta: Hogyan tovább, hogyan újuljon meg az egyház? Hogyan tudunk naponkénti harcainkban, tanulmányinkban megújulni

A keresztyén ember hivatását akkor tudja betölteni, ha ismeri azokat az életszabályokat, amelyek szerint kell magát viselnie. Ne riasszon meg senkit az a sok felszólítás és parancsnak tűnő intelem, amit ebben a levélben talál. Talán nincs még egy olyan irat a Bibliában, amely a többi mondanivalójához arányítva ennyi felszólítást tartalmazna, mint ez a levél. Péter nem akarja, hogy tudatlanságunk miatt tévutakon járjunk.

A keresztyén élet alapvető szempontja ez a felismerés, hogy „Krisztus már az ajtó előtt áll.” Ez egyfelől a szenvedések elviselésében erősít, másfelől arról győz meg, hogy nincs idő a tétlenségre, a halogatásra vagy a hiábavalóságokra. Minden keresztyén feladat halaszthatatlanul sürgős.

1. Legyetek mértékletesek és józanok.

Amikor az Ige itt józanságról beszél, nem csak az alkoholizmus veszélyére kell gondolnunk. Nem csak az evésben és ivásban való mértékletességről szól, bár az is fontos. A keresztyén ember nem fojtja italba sem örömét, sem bánatát. Mi nem keressük a mámort, sem a feledést. Ez nem illene hozzánk. E kísértés ellen jó orvosság az imádság. „Legyetek bölcsek és józanok” –e két hasonlóértelmű szó jelenti az életfolytatásban való értelmességet, mértékletességet, belátást, de az éberséget és a szerénységet is, akár az iskolában, akár a sportpályán, akár otthon a családokban. A keresztyén ember Istentől nyert bölcsességgel járja az életútját.

2. Legyetek buzgók a szeretetben.

Az egyik legsürgősebb feladatunk az egymás iránti szeretet gyakorlása. Az utolsó idők egyik jele a szeretet meghidegülése. (Mt 24, 12).

Péter apostol mindenek elé helyezi a szeretetet. De Pál is ezt tartotta a legnagyobbnak: „Most azért megmarad a hit, a remény és a szeretet, ezek közül pedig legnagyobb a szeretet” (1Kor13, 13.). A Galatákhoz írott levélben pedig a Lélek első gyümölcseként említi. Az Ige most nemcsak azt mondja, hogy szeressétek egymást, hanem arra is serkent, hogy buzgók is legyenek a szeretetben. Mert szeretni nem lehet ímmel-ámmal, tessék-lássék, csak buzgón, szívből és őszintén. A példa Krisztus: „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn 13, 34). Urunk parancsa megszabja a szeretet mértékét, és azt keresztyénségünk jeléül adja: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok (Jn 13, 35).

Az igazi szeretetnek jutalma is van.

3. Legyetek jó sáfárok!

A kegyelmi ajándékkal egymás javára kell szolgálni. A kegyelemi ajándék nem azé, aki kapta, ő csak sáfár, feladattal megbízva. Az a fontos, hogy Isten kegyelmének áldása eljusson a diakónia révén ahhoz, akinek Isten szánta.

4. Az erőt Isten adja.

A szóval és élettel való bizonyságtételhez és szolgálathoz való erőt Isten adja. Az ember gyarló, önző, erőtlen. Isten szent, jó és hatalmas. Az ő ereje mindenre elégséges. Ebből az erőből kölcsönöz nekünk, ezzel az erővel ruház fel minket. Ha csak magunkban bíznánk, el sem indulnánk, de Isten adja az erejét, s ezzel az erővel végigjárjuk az utat, az Istentől kapott utat a jó szolgálatoknak útját. Nagy az út és sok a feladat. Az idő pedig kevés, ezért cselekedni kell. Úgy igyekezzetek, hogy mindenben, minden szóban és tettben Istent dicsőítsétek! Akár ezen a héten is! Ámen

Vasárnapi gondolat az Ige fényében

Olvasandó: Apostolok Cselekedetei 4,13-22

13 Amikor látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak,
14 de mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük.
15 Felszólították tehát őket, hogy menjenek ki a nagytanács elől, és így tanakodtak egymás között:
16 "Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, azt tudja Jeruzsálem minden lakosa, és nem is tagadhatjuk.
17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé ne szóljanak az ő nevében egyetlen embernek se."
18 Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében.
19 Péter és János azonban így válaszolt nekik: "Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok;
20 mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk."
21 Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket, mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mivel mindenki dicsőítette az Istent a történtekért,
22 ugyanis több mint negyven éves volt az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt.

„Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre…” (19) Vannak olyan helyzetek, amikor ugyanaz a többség elvárása, mint az Úré. De hogyan döntesz, amikor Istennel szembeni állásfoglalást vár el a felettesed? Milyen fenyegetésre törik meg hitvallásod? Megvásárolható a becsületed? Péterék itt már komolyan veszik: „Aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,33) Ez az ige ma is érvényes. Ámen

(Református Bibliaolvasó Kalauz)