13 Amikor látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak,14 de mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük.
15 Felszólították tehát őket, hogy menjenek ki a nagytanács elől, és így tanakodtak egymás között:
16 "Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, azt tudja Jeruzsálem minden lakosa, és nem is tagadhatjuk.
17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé ne szóljanak az ő nevében egyetlen embernek se."
18 Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében.
19 Péter és János azonban így válaszolt nekik: "Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok;
20 mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk."
21 Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket, mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mivel mindenki dicsőítette az Istent a történtekért,
22 ugyanis több mint negyven éves volt az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt.
„Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre…” (19) Vannak olyan helyzetek, amikor ugyanaz a többség elvárása, mint az Úré. De hogyan döntesz, amikor Istennel szembeni állásfoglalást vár el a felettesed? Milyen fenyegetésre törik meg hitvallásod? Megvásárolható a becsületed? Péterék itt már komolyan veszik: „Aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,33) Ez az ige ma is érvényes. Ámen
(Református Bibliaolvasó Kalauz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése