Alsóörsi információk, beszámolók: Egy mély barátság igaz története - 23 éves Alsóörs és Málnás község testvérkapcsolata (Kovács Attila

Kovács Attila, málnási iskolaigazgató

"A barátok olyanok mint a csillagok. Nem mindig látod őket, de tudod hogy vannak."

Alsóörs – Málnás, két település barátságának krónikája.

Prologus: Azt hiszem, mindannyiunk életében léteznek olyan személyek, akik mellettünk állnak jóban és rosszban, sikerben és kudarcban, akiktől bármikor kérhetünk tanácsot, bátorítást, vagy felhívhatunk azért, hogy elmondjuk, milyen nagyszerű dolog történt velünk, akikkel megoszthatjuk elménk titkos gondolatatit, amit mások előtt megpróbálunk leplezni, vagy titokban tartani. Előttük nem szégyelljük a hibáinkat, megosztjuk velük örömünket és bánatunkat, vívódásainkat, lelki gyötrelmeinket. Ők azok, akikre bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között is számíthatunk. Ők a mi barátaink.

Alsóörsi küldöttség Málnáson 2007-ben

Isten úgy teremtette a Földre az embert, hogy szerelem és barátság nélkül lélekben sivár, boldogtalan vagy sérült legyen, ezért van az, hogy lelki egyensúlyunk számára nagyon fontos és kellemes e két bensőséges kapcsolat, ám a körülmények állandó változása miatt általában egyik sem tart örökké és főleg a szerelem gyakran elfogy, megszakad. Sokszor joggal tesszük fel önmagunkban a kérdést: nem ugyan erre a sorsra jut-e a barátság is ? Létezhet egyáltalán örök barátság? Gyerekkoromban, barátkozó típus lévén, több igaznak vélt jó barátom volt, akikkel szinte minden titkomat megosztottam. Sokat beszélgettünk, bolondoztunk együtt, ismerkedtünk azzal a sokszor kismerhetetlen, képmutató, a maga valóságában álnok világgal, ami jellemezte Erdélyt a 60-as, 70-es években. Egymás segítségével vettük észre, mi zajlik körülöttünk, próbáltuk megérteni, értelmezni, a jót a gonosztól megkülönböztetni. Terveket szőttünk, elképzeltük, milyenek leszünk, ha felnövünk és ahogy én is, ők is hozzám hasonlóan rám bízták titkaikat, a jövőre vonatkozó elképzeléseiket, így egy idő után szépen megismertük egymást. Szerintem ez valódi barátság volt. Ott az akkori időben, az adatott körülmények között, abban a kisvárosban ezt mindenki egy szent dolognak tartotta, melynek örökkévalóságáról, mi mindnyájan meg voltunk győződve. Aztán felnőttünk, és nagyon eltávolodtunk egymástól. Legtöbbjükkel még néha sem találkozhatok, hiszen sokan az emigrációt választották, másoktól pedig eltávolodtunk lélekben, amihez bőven hozza járult az új kor is . A kapcsolat varázsa elkopott, kikezdte az idő s az enyészet. Csak egy-két ember barátsága maradt meg közülük. Ezt az érzést mindenki ismeri. Ezek után joggal tehetnénk fel a kérdést: nem voltunk talán mégsem igazi barátok? Dehogynem.

alsóörsi hittanosok műsora a málnási templomban

Akkor, és ott igen. A barátság egyik ismertetőjele, hogy a barátok nem hazudnak egymásnak. Semmi sem volt hazugság a múltban, minden oly tiszta és naivan gyermeki, csak az elmúlás változtatta meg és a külső körülmények. Engem részben a barátok formáltak olyanná amilyen vagyok, és bizonyára az én személyiségem is hagyott bennük némi nyomot. Ezek szerint létezik olyan barátság, ami gyerekkortól tart a sírig, de az idő próbája nagy szerepet kap formálásában, mint mindenben. 23 év pedig nem kis idő. Ennyi ideje vagyunk már barátok, Alsóörs és Málnás. Természetesen nem a két település, mint név és persze nem csak így, egy kijelentő mondat erejére, hanem feltöltve emberi tartalommal és megszemélyesítve. Átélve a barátkozás és a baráttá válás minden fázisát.

Minden úgy kezdődött, ahogyan egy klasszikus gyermekkori barátság kezdődik, az ismerkedéssel, majd átlépvén ezt a fázist jöttek a személyes kontaktuson keresztüli barátkozások, voltak olyan pillanatok mikor azt hittük testvérek vagyunk, egymás nélkül nem létezhetünk, de az is megesett mikor az egész kapcsolatot egy két ember konok, kitartó barátsága jelentette. Volt, hogy együtt álmodoztunk, terveket szőttünk, gyermeki naivsággal mindenkit barátunknak fogadtunk. És ahogy az emberi kapcsolatoknál lenni szokott, az is megesett, hogy egy mulasztás, egy elhangzott, vagy egy el nem hangzott szó felrúgott, addig öröknek hitt barátságot. Ha pedig vonalat húzunk és számadást teszünk ,elmondhatjuk a 23 év magában hordozza mindazt , ami jellemez egy igaz-hű barátságot.

alsóörsi küldöttség a Nyerges-tetőn 2010-ben

Ha úgy vesszük az egész az 1989-es eseményekkel kezdődött. Szándékosan nem forradalomnak nevezem, mivel azóta sok minden kiderült, ami azt mutatja, hogy nem csupán a nép játssza a főszerepet, hanem a háttérben a sötét erők is munkálkodnak serényen, de mi akkor ezt nem tudtuk és hittük, hogy forradalom van, hittük a tisztaságában, annál is inkább mivel több ezer áldozata is volt. Abban az euforikus hangulatban alakítottuk meg a helyi R.M.D.Sz.-t, tagokat toboroztunk és persze politizáltunk. Hittük, hogy szabadok vagyunk és azok is maradunk. Esténként az iskola tanári irodájában az úgynevezett „ választmány” (ez akkor a helyi R.M.D.Sz. vezetőségéből, valamint a falu meghatározó személyiségeiből ált, úgy kb. 15-20 személy) heti rendszerességgel gyűlésezett, ahol megbeszéltük a falu gondjait, terveket szőttünk és neki fogtunk azok megvalósításához. Ekkor hangzik el az igény, hogy jó volna kialakítani egy testvéri-baráti kapcsolatot az anyaország valamelyik, méretében a mi falunkhoz hasonló településével.

alsóörsi és málnási gyerekek hittantábora 2006-ban

Abban is megegyeztünk, hogy nem kapkodjuk el a dolgot, hiszen nem csak ideig-óráig tartó együttműködést akarunk, hanem tartósat, teli tartalommal. Ez a gondolat nem csak nálunk Málnáson volt akkoriban népszerű, hanem az egész Székelyföldön szinte verseny folyt, hogy ki tud minél hamarabb magyarországi kapcsolatokat szerezni. Ezzel voltak tele az 1990 januárjában megjelenő és gomba mód elszaporodó székelyföldi újságok. Kisgyörgy Tamás a Sepsiszentgyörgyön megjelenő „Háromszék” napilap akkori grafikusa, aki már abban az időben is málnásinak számított, hiszen itt van nyaralója, vállalkozott arra a feladatra, hogy összehoz minket, egy az anyaországból ide látogató küldöttséggel. Aztán jött is a hírt, hogy február 3. tudnánk-e fogadni a Balaton partján fekvő Alsóörsről érkező küldöttséget, akik azzal a szándékkal is érkeznek, hogy tartós baráti kapcsolatot alakítsanak ki. Óriási volt az öröm, hiszen az 1940-es évek elején a „ kicsi magyar világ” idején járhattak itt magyarországi hivatalosságok. A fogadtatás is hasonlított a 40-es bevonuláshoz, hiszen a falu egy jó része kint volt a központban az iskola előtti téren és várta a vendégeket. Akik meg is érkeztek valamikor a délebéd környékén Evellei László WV kisbuszával. A Nemes István, Evellei László, Simon Ferenc valamint a néhai Simon Sándorból álló küldöttséget a falu nevében az akkori lelkipásztor, Bács János, valamint jómagam, Kovács Attila az iskolaigazgató fogadtuk( ekkor Málnásnak nem volt önálló községi státusza, ez jóval később 2004-ben történik meg ). Leírhatatlan volt a lelkesedés, a jelen levők szinte mindenike szeretett volna legalább kezet fogni a testvéreinkkel. Tél lévén a további ismerkedésre már az iskola tanárija adott helyet, ahol a vendégék kérésére meghallgattuk kazettáról az akkori polgármester Podmaniczky Gyula köszöntő beszédét, majd ezek után átadták a településnek valamint az iskolának hozott ajándékaikat és elénekeltük himnuszainkat.

Nemes István és Márk László Gyula korábbi tiszteletes

Ebből az időből maradt fenn az-az anekdota is, miszerint, a mindenkinek bibliát osztogató Nemes Pistát, egy ideig református lelkésznek hittük, annál is inkább, mivel a köszöntő beszéde is olyanra sikerült, ami inkább illett egy papi beszédhez. Később aztán kiderült a tévedés, mikor megtudtuk, hogy a bibliákat Nagy Lajos tiszteletes küldi. De még évek múlva is volt olyan málnási, aki Pistára úgy emlékezett, mint az Alsóörsi lelkészre.

A vendégek rövid ismerkedő sétát tettek a faluban, majd megtekintették Tőkés József református esperes, 1940-44 között felsőházi képviselő sírját, aki nem más volt, mint Tőkés László, a temesvári forradalom hősének nagyatyja. Később díszebéd következett, egy málnásfürdői vendéglőben, ahol a végére már annyira emelkedett volt a hangulat, hogy már mindenki úgy érezte, mintha évek óta ismertük volna egymást. Persze itt sem maradhattak el a díszbeszédek, pohárköszöntők, valamint az akkori időkre oly jellemző himnuszéneklések (a kommunista Romániában komoly megtorlásban volt része annak, aki elénekelte a székely, vagy a ne adjisten a magyar himnuszt, ezért volt mit bepótolni ).

málnási iskolások műsora

Ezen a napon azt is eldöntöttük közösen az Alsóörsi barátainkkal, hogy megpróbálunk valamilyen testvér kapcsolatot kiépíteni a két település között, még nem tudtuk hogyan, hiszen senkinek sem volt ilyenben tapasztalata, de bíztunk abban, hogy ez a találkozás folytatódik, és a közeljövőben mi is viszonozhatjuk a látogatást. Erre 1990 augusztusában került sor, mikor az alsóörsi Önkormányzat meghívja a málnási iskola diákjait, valamint pedagógusait Alsóörsre. Ez volt az első hivatalos látogatás részünkről, és mivel a kilencvenes években Málnás nem rendelkezett önálló falu vezetéssel, az iskola mint intézmény próbálja helyettesíteni ezt. Még ma is szívesen emlékezünk ezekre az időkre, mikor minden várakozást felülmúló fogadtatásban volt részünk. Ennek egyik legszebb momentuma a Művelődési Központban a málnási diákok által előadott műsor volt, amikor is zsúfolásig megtelt a nézőtér, a székely táncot felállva tapsolták és az előadás után pedig szinte kézről kézre adták gyerekeinket, mi oktatók nem győztük fogadni a gratulációkat. Rá egy évre, 1991-ben megint csak az iskola tanulói és tanári kara kap meghívást egy nyári táborozásra és hasonlóan az első évhez ez is felejthetetlen maradt.

Kasléder József, málnási polgármester

Nem szeretnék senkit sem kiemelni vendégszerető házigazdáink közül, de nem hagyhatjuk szó nélkül Manci néni (Nagy Istvánné) szerető gondoskodását és törődését irántunk, valamint Nemes István, Evellei László, Simon Ferenc elhivatottságát a kapcsolat elmélyítésében. Kezdetben ezek a személyek tettek a legtöbbet Alsóörs részéről a két település barátságának kiszélesítéséért. És ahogy az életben is lenni szokott , a kezdeti fellángolást követte egy hullámvölgy, amikor is Alsóörsi kapcsolataink csak személyes barátságokra korlátozódtak, ugyan is az akkori újonnan választott önkormányzat már nem tartotta szívügyének a barátságot a határon túli székely testvérekkel. Ez az áldatlan helyzet gyökeresen megváltozik Bóka István polgármesterré választása után. A kapcsolatok megint a hivatalos mederbe terelődtek és ennek megfelelően 1996-ban megint meglátogatnak Alsóörsi barátaink és végre sikerül Manci néninek is eljutni hozzánk. A legnépesebb látogatás 1998-ra datálható, ekkor 42 személy látogat el Alsóörsről Málnásra. Ezt viszonoztuk mi málnásiak 1999 októberében, egy körülbelül 30 főt számláló csoporttal . A rá következő években a baráti látogatások egyre sűrűsödnek, szinte nincs olyan év amikor ne találkoztunk volna, hol Málnáson, hol pedig Alsóörsön. A kapcsolatok kiszélesednek egyre több ismeretség, barátság köttetik, több alkalommal nyaralnak a Balatonon iskolánk diákjai és végre alsóörsi gyerekcsoportok is eljutnak Rásky Miklós tiszteletes vezetésével a székelyföldi Málnásra. 2002-ben az újonnan megválasztott alsóörsi polgármester Hebling Zsolt személyében pedig egy olyan igaz barátot ismertünk meg akinek szívügye a határon túli magyarokkal való szoros kapcsolat ápolása. 2004 mérföldkő volt Málnás életében, ugyanis áprilisban a falu visszanyeri önálló közigazgatási státuszát és az újonnan alakult önkormányzat, valamint Kasléder József polgármester is aktívan bekapcsolódik barátságunk elmélyítésében. Különösen kiemelkedő eseménynek számított a két település baráti kapcsolatában, a 2007 augusztus 20. Alsóörsön állított székely kapu, amit a málnásiak adományoztak a Balaton parti település önkormányzatának. 2010-ben pedig együtt ünnepeltük a kapcsolatfelvételünk huszadik évfordulóját.

az alsóörsi székelykapu

Az idén már a 23. évét töltötte be az Alsóörs- Málnás között létrejött barátság és ez az időintervallum emberi élet léptéke szerint is már bőven benne van a felnőtté való válás időszakában, bizton állíthatjuk kapcsolatunk túljutva a kezdeti nehézségeken, szépen kiteljesedett és ha sikerül átadnunk ezt a mára már jól működő, baráti viszonyt az utánunk következő generációknak is, választ kaphatunk arra a kérdésre, vajon létezik-e örök barátság?

Kovács Endre könyvbemutatója Sepsiszentgyörgyön

Epilogus: A tavaly, az-az 2012 nyarán jelent meg Kovács Endre alsóörsi barátunk Málnás című nagy művészi igényű fotóalbumja, melynek bevezetőjében Kisgyörgy Tamás - aki egyben a könyv kiadója is - emlékezik azokra a kezdeti momentumokra, amikor is mi először találkoztunk Málnáson. Elolvasván, már akkor szembe tűnt egy dolog. Annyi év távlatából szinte természetes, hogy az apróbb részletekre ki-ki másképp emlékszik vissza . Ezt vette észre Nemes István is és ekkor javasolja nekem, hogy külön- külön is örökítsük meg az utókor számára a két testvértelepülés barátságának krónikáját. Lehet, hogy más másként látta, de én így látom, és az időnek nem kellett sokat segítsen, hogy mindez széppé váljon.

Kelt az úr 2013. évében, annak is április havában.

U.I. Szeretném kihasználni az alkalmat és ezen úton is megköszönni az alsóörsieknek azt a sok kedvességet, amivel a megismerkedésünk kezdetétől elhalmoztak, valamint mindazon barátaimat, vagy ismerőseimet , akiknek a fentiekben nem jelenik meg a neve biztosítani, hogy mindez csak az írás terjedelme miatt van. Ti mindannyian egyformán fontosak vagytok számomra!