1 Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között a héberek ellen, hogy mellőzik a közülük való özvegyasszonyokat a mindennapi szolgálatban.2 Ekkor összehívta a tizenkettő a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: "Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál.
3 Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába;
4 mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett."
5 Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, az antiókhiai prozelitát;
6 az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket.
7 Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek. (Apostolok Cselekedetei 6,1-7)
Az egyház legfontosabb feladata az imádkozás és az Ige szolgálata. (2.4) Ezt nem hátráltathatja még a másik szent feladat sem, a szeretetszolgálat. Az ősegyház gyorsan és igazságosan lépett. Azonnal szolgálatba állítottak hét férfit. Ők lélekkel és bölcsességgel teli emberek voltak. Nem a rangjuk, csak a feladatkörük volt más, mint az apostoloké. Nem az-e egyházunk gyöngeségének egyik oka, hogy igehirdetőinkre annyi egyebet terhelünk?
forrás: Református Bibliaolvasó Kalauz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése