Vélemény – Huhogók a lelátón – az Erima U13-as döntő margójára

Hosszú évek kitartó pedagógiai és sportszakmai munkája jelenti azt, hogy mára Alsóörs és az MKB Veszprém KC neve összenőtt az utánpótlás nevelés terén. A komoly pedagógiai munka egyben azt is jelenti, hogy nem csupán helyi gyerekek próbálhatták ki magukat a CSAPATOKBAN, de az ország minden részéről fogadhattunk eddig is gyermekeket. Jelenleg is nagyon sokfelől tanulnak és dolgoznak itt fiúk, akik a naponkénti három edzés mellett természetesen tanulnak is az adott osztályokban, és hétvégente pedig önmagukat és családjaikat sem kímélve több száz kilométeres utat tesznek meg Nyíregyházára, Pécsre, Budapestre és még folytathatnánk a sort. 

 

Néhány esztendővel ezelőtt történt, hogy megjelent az első külhoni „magyar fecske”: azaz határon túli magyar gyermek. Azóta aztán egyre többen érkeztek hozzánk elsősorban Délvidékről, Szerbiából Adáról, Szabadkáról. Eljöttek ezek a gyerekek sokszor a semmiből, a kilátástalanságból azért, hogy itt tanuljanak magyarul, itt tanuljanak Petőfiről, Aranyról és József Attiláról, hogy magyar nyelven itt tanulják meg profi módon a kézilabdázás csínját-bínját. Megtanultak küzdeni, megtanultak nyerni és veszíteni is.

Ami azonban az utóbbi néhány komolyabb mérkőzésen történik a lelátón amellett iskolafenntartóként, lelkipásztorként és magyar emberként sem mehetek el szó nélkül. Nem tudom, hogy honnan indult az a fair play szellemétől teljesen távoli szurkolási forma, ahol az ellenünk játszó csapatok drukkerei folyamatos HAJRÁ MAGYAROK! kiabálással biztatják sajátjaikat, utalva arra, hogy Alsóörsön több külhoni gyerek játszik és néhányan közülük (édesapjuk) miatt talán nem is magyar nevet viselnek. Teljesen elfogadhatatlan volt ma is az FTC szülőktől ez a megnyilvánulás, amelyet vissza kell utasítsak! Ezek a fiaink sokszor magyarabbak az itteni srácoknál, hiszen családostul olyan anyagi, erkölcsi áldozatokat hoznak a kézilabdázásért, amelyet nem sok anyaországi család mondhat el magáról.

Tisztelettel kérem tehát az illetékeseket, a csapatokat, a vezetőket és a drukkereket is, hogy próbáljunk meg sportszerűen, a másikat tisztelve szurkolni!

HAJRÁ FAIR PLAY, HAJRÁ MAGYAR KÉZILABDA!

Köszönettel és sporttársi köszöntéssel: 

Rásky Miklós református lelkipásztor – Alsóörsi Endrődi Sándor Református Általános Iskola és Kézilabda-Utánpótlásközpont